Sunday 28 November 2010

Vitéz Morzsi legyőzi az Oroszlánszerű Tehenet

 
Vitéz Morzsi legyőzi az Oroszlánszerű Tehenet és jutalomutazásra vitetik


Ma van a másnap! amiről a tegnap tilos volt beszélni. Meg is hozza meglepetéseit ez a nap is. Kiderül, hogy Morzsika fogékony a homeopátiára, a Bryonia kedvező hatást fejtett ki rajta, mert már nem köhög sokat, és a rekedtsége is elmúlt, az éjszakát nyugodtan végigaludta, csak épp háromszor meg kellett álmában itatni, de akkor sem sírt. Zoli ugyan a gyógyteára esküszik, én a homeopátiára, aztán közös nevezőre jutunk azzal, hogy mindkettő hasznos volt, és a baba már megint visszament „virgonc” alapfunkcióba. És már egyre messzebb elér a keze, ha kinyúl a járókájából. Rendületlenül ostromolja a járóka „aranyszínű” falát, ahol nem rács van, hanem Zoli-féle barkácsbástya. Csatakiáltás is elhangzik („Abungi ő Ööööm” – ez morzsiul valami minimum „Lészen ágyú!” értékű mondat.)  Zoli kénytelen volt elismerni, hogy Morzsi már most jobban mászik, mint az apukája.

Betegségfronton most a mamón a sor, de ő valahogy nehezebben viseli, mert számára nem sok új felfedeznivaló van a lakásban, és nem tanul épp új nyelvet, ezért fő foglalatossága saját torok- és fejfájásának kúrálgatása.

Egy kis meglepetés a konyhában is akad. Mikor megesett a „kinézünk az ablakon” rituálé, és mamó indulna az ajtó fele, ölében Morzsival, mi az ördög, ez a gyerek ólomnehéz! Mamó nem bírja elmozdítani. Aztán persze kiderül, hogy Morzsika teljes erejével belekapaszkodott az ablakkilincsbe, és mamó választhat, hogy ablakostul, sőt ablakkeretestül cipeli Morzsit arrább, vagy inkább kiegészíti megint a rituálét ablakkilincs-fogdosással.

A nap másik, kellemes meglepetése, hogy – az Eleinte Gonosz Sárga Gumikacsa esetének mintájára – mire mamó dél körül, zsongó, százkilósra nehezedett fejjel, bedagadt szemmel bekukkantott a nappaliba, addigra Morzsika már legyőzte a hírhedt tegnap esti Oroszlánszerű Tehenet, azaz félelmét az illetőtől. Hajnalban még óvatosan sandított a tehénre, de most már a kezében tartja, és gyűri, csűri-csavarja, csapkodja a kanapéhoz… az Oroszlánszerű Tehén megszelídülve tűri sorsát és urának és hercegének tekinti Morzsikát, aki ezennel jogosan felveheti a Vitéz Morzsi titulust.

Zoli szomorú kicsit, mert tegnap este eredeti terve az volt, hogy veszünk tíz ilyen Oroszlánszerű Tehenet, és körberakjuk a kanapét, és akkor nem lesz szükség annyi rögtönzött morzsipályakorlátra. De ezt Morzsi, a Bátor szépen keresztülhúzta.

De Zoli is talál vigaszt magának, mert a Pixarra.com (TwistedBrush) a Nap Képének (Pic of the Day) választotta egyik oda feltöltött festményét, aminek mamóval együtt adott címet („Decadence with Red Leaves”, magyarul talán „Luxembourgi ősz romokkal“ lehetne a címe), és ugye, ez mamó szerint már 1% részesedés a sikerélményből. :-)

Így aztán Morzsi hősiességét és papája elismerését megünnepelendő, mamó házi vonatozásra vitte a babát az ideiglenesen a pincébe leküldött apukája gördülő irodaszékén. Beutazták a hosszú előszoba-folyosót és konyhát, ahogy kinéztek a vonatablakon, látták a két tükörben is a Vitéz Morzsihoz annyira hasonló, kedves kisbabát, aki szintén a mamója ölében utazott ezen a hideg novemberi vasárnapon. A konyhába érkezve a vonat hosszabb ideig megállt, mert az a lakás egyik legérdekesebb állomása, nemcsak a sok felfüggesztett csengő gyöngyfüzérnek köszönhetően, hanem mert a délutáni nap ide süt be, és olyankor mamó árnyjátékkal szórakoztatja Morzsit. Ez a kézi bábszínház egy ideig leköti a kis vitéz figyelmét, de aztán megérkezik az új masiniszta, Twistedbrush Zoltán Csaba a pincéből, és átveszi a mozdony irányítását. Mamónak amúgy is zsebkendőért kell rohannia…

Így esett, hogy valóban minden jó, ha vége jó. Hogy valami soványka sikerélménye mamónak is legyen e beteg napján, meglepetés ismét. Mikor Zoli javasolja, hogy valami zenét kéne hallgatni, gyorsan választ is ő maga valamit, nehogy mamó francia babazenét tegyen be. És, csodák csodája, Zoli teljesen spontánul a mamó kedvenc, azaz abszolút kedvenc zenekarát nevezi meg ! Nagyon eltérő zenei ízlésüknél fogva a mamó úgy csodálkozik, mintha zöld tehenet látna, de teljesen biztos, hogy Zoli érthetően ezt mondta, a Kansas-t hallgatná!!!  Ennek a nem várt, ritka eseménynek a tiszteletére megdöngetem a babanaplózás határait, és "linkelek" egy Kansas-számot is, ígérve a más ízlésű olvasótábornak, hogy nem teszem ezt gyakran.  Itt van:  http://www.youtube.com/watch?v=1Dj7p3h03qQ
 Igazából a kedvenc számom tőlük a "Cheyenne National Anthem", vagy az "Inside of Me" de azokat nem találtam meg... így marad egy lassúbb, líraibb, szelídebb "Dust in the Wind". 
Ezt kicsi Morzsinak is fel merem tenni :-)



2 comments:

borika said...

örülök hogy Morzsika minden akadalyt olyan könyeden legyöz ,Kamalikanak gyogyulast és Zoli apukanak is minden jót.Éronka nagyon lelemenyes kissrac a kepekből is kiderül.Gratulalok
nagymami

Mondfinsternis said...

Köszönjük, Nagymami! Áronka már alszik, de holnap elmondjuk neki, hogy írt Borika nagymama.