Rytza Rui

Mamó, aki nem egy detektív típus, hirtelen tényfeltáró tevékenységbe kezd. Jól jön egy kis változatosság a rideg, esős, munkahelyen ÉS munkával töltött délutánon. Kell egy kis izgalom, egy kis MÁSKÉPPEN nehéz, másféle megoldást igénylő kihívás. Na az most akad. Ugyanis épp az imént érkezett egy sms, Zoli küldte, és az áll benne, hogy RytzaRui. Sem több, sem kevesebb: RytzaRui.

Namármost, Zoli néha küld ilyesmit, például alkatrészek neveit, vagy laposelemek kódszámát, hogy Mamó azt szerezze épp be, de most semmit sem beszéltek meg előzetesen. Mit akarhat akkor Zoli? Egy kis guglizás, de valahogy nem sikerül semminek a nyomára bukkanni: nincs ilyen nevű norvég trash metal együttes, nincs játékprogram, sem kalózbiztos tűzfal, nincs ilyen autóalkatrész, hegymászó-szakkönyvíró, ismert szlovák-spanyol herpetológus, a DeviantArton sem jelentkezett be senki ilyen felhasználónévvel, hogy csak Zoli feltételezett elsődleges érdeklődési körein belül keressen az ember… Egyáltalán, senki és semmi sem hallgat erre a különleges Rytza Rui névre! Mi kell hát Zolinak?!

Mamó nem töpreng sokat, hanem felhívja Zolit, hogy ő majd leteremti: tessék érthetőbb, hosszabb szövegű sms-eket írni!

Csakhogy Zoli ugyan felveszi a telefonját, de nem hajlandó megszólalni. Mintha felvette volna, de aztán megint szüksége lenne mindkét kezére, csak úgy hallani, ahogy szorítja a telefont, miközben a számítógépen pötyög. Mamó kicsit hangosabban próbálkozik. Zoli végre kinyög valamit:

-Mama! - mondja. Hoppá, ez nem a Zoli, ez bizony Morzsika! Aki még mond pár érdekes szótagot, Mamó össze is rakja ezekből a lényeget, hogy apa már megint nem adta oda a kést Morzsinak. Hm, ezt Mamó idáig még rendben levőnek találja, de most már tényleg Zolival szeretne beszélni, hogy megtudja, ki, vagy mi az a Rytza Rui. Csakhogy Morzsika tovább beszél, szép nyugodtan, olykor félperces szünetekkel, időről időre elmondja, hogy „Mama”, és ilyenkor Mamónak nincs szíve félbeszakítani őt. Kérleli ugyan Morzsit, hogy adja oda a telefont Zolinak, a titok (Rytza Rui) egyelőre egyetlen ismerőjének, de Morzsika nem hajlandó, a háttérből pedig síri csend hallatszik.

Újabb rejtély! Nemcsak azt nem tudni, hogy ki ez a Rytza Rui, de azt sem, hová lett Zoli.

- Zoli! Vedd el a telefont a gyerektől! Kérdezni akarok valamit! Zoli! – ordibál Mamó a telefonba, hátha Zoli meghallja valahogy a háttérben.

Csend. Azaz gyanús hallgatás.

- Morzsika, egyedül vagy? Hol van apa? - így Mamó.

- Jó – feleli Morzsi.

- Nem, ez nem jó, légy szíves add oda apának a telefont!

- Jó - mondja ismét Morzsi, és utána síri, gépi csend. Feltehetően letette, azaz kikapcsolta a mobilt!

Mamó most már semmit sem ért, nem tudja, füstölögjön-e Zolira, hogy felügyelet nélkül hagyta Morzsit (miközben mintha ő gépelne valahol a háttérben), nem tudja, hogy a mondatszerűen beszélni még nem tudó Morzsi megértette-e, hogy ő mit akart, és főleg nem tudja, hogy ki Rytza Rui? Mamó hirtelen elhatározással felhívja a másik, a vezetékes számot, a lakásét. Ez hangos telefon, akárhol legyen is Zoli, meg kell hallania, és ki kell ballagnia érte az előszobába. Plusz van még egy előnye, az, hogy (ezt a telefont) magasra, a polcra tették, ahol Morzsi nem éri el. Tehát csak Zoli tud válaszolni. Ha végre felveszi!

És akkor igen, VÉGRE beleszól Zoli hangja.

- Szia, én vagyok az. Na, mi ez a Rytza Rui? – tér Mamó azonnal a tárgyra.

- ???

- Hát amit az sms-ben írtál.

- Milyen sms-ben?

- Amit az előbb küldtél, minden körítés és magyarázat nélkül. Y-nal írják a Rytzát. Nnnna?

- Én nem küldtem semmit.

- Akkor most légy szíves, nézd meg a mobilodat. Merthogy arról érkezett nekem ez a Rytza Rui.

- Jó-jó, nézem. Hol is a mobilom? Na, várj csak!

A háttérben Morzsi jellegzetes tiltakozó kiáltása. Aha, végre Zoli elvette tőle a mobilját.

- Hm, az a helyzet, hogy én tényleg nem küldtem sms-t. De a Morzsi igen. És nemcsak neked!

Ugyancsak meglepődött Mamó, most hogy megtudta, hogy ki és mi is ez a Rytza Rui. Ez tehát Morzsi első leírt szövege. Méghozzá egyből digitálisan, semmi kézírás. És el is küldte azonnal! Méghozzá Mamónak. Micsoda megtiszteltetés! Az ember másfél év alatti gyereke egyszer csak ír neki egy sms-t! Még ha teljesen véletlenül is…

Csakhogy nemcsak ezt az egy sms-t küldte Morzsi. Találomra a Zoli telefonkönyvében elmentett számok közül még valakinek küldött szöveg nélküli, üres üzeneteket. Meg fognak lepődni, hogy csak hirtelen, pár év kihagyás után Zoli egyszer csak sms-ben jelentkezik, de ugyanakkor egy szóra sem méltatja őket! Ha pedig megpróbálja kimagyarázni, hogy ezt bizony az ő icipici kisfia „írta” ... hááát, elhiszik vajon? Mamó minden esetre kénytelen volt elhinni, hogy nem Zoli szórakozik vele, hanem Morzsika talált ki egy bájosan alliteráló nevű szereplőt. Mamó úgy döntött, felveszi a kesztyűt, ígéri, erről a Rytza Ruiról lesz még szó.