Morzsimagyar glosszárium

Morzsika lelkesen robog a gézengúzosodás útján… Ezzel együtt szegény egyre többször hallja azt, hogy „nem szabad!”. Ezért immáron megtanult haragudni is. Például a konyhában a tűzhely elcsavarható gombjaira. Olyan sokszor kapott már ezért figyelmeztetést, hogy néha mérgében ő is elkezdi szidni a gombokat. Biztosan valami rossz velük, ha Apu is, Mamó is mérges, valahányszor Morzsi csavargatni kezdi őket. Ilyenkor kiabál nekik: Nem, nem! Tëëë!

Ha Morzsi a beszédelsajátítással is annyira sietett volna, mint a közlekedés tökéletes uralásával (merthogy immár nemcsak felmászik az asztalra vagy ágyra, de le is tud onnan mászni, és egy kézzel fogózva felmegy a lépcsőkön), akkor mostanra már összetett mondatokban kellene beszélnie. De ez a műfaj nem olyan sürgős számára, és nem is különösebben vonzó, elvégre ki szeretne megtanulni egy olyan nyelvet, amelynek minden második mondata „nem szabad!” ? Ezért aztán Mamó kitalálta, hogy a sok tiltás helyett inkább felszólításokat fogalmaz meg. Amikor csak lehet, nem azt mondja, hogy „Ne dobd el!”, hanem például azt, hogy „Jól fogd meg, szorosan tartsd!” stb.  Persze elég gyakran utolsó pillanatban vesz észre valamit, például, hogy Morzsi már apu olvasójával egyensúlyozgat, vagy a távirányítót dörzsöli a padlóhoz, netán a véletlenül megszerzett befőttesüveget emeli magasra fél kézzel, és ilyenkor Mamónak nem jut eszébe semmilyen állító mondat, csak csupa tiltás…

Minden esetre Morzsi nem siet anyanyelve uralásában, sőt eddigi két-, sőt háromszótagos próbálkozásai is átmentek egyszótagos önkifejezésbe (talán mandarin  nyelvleckéket vesz titokban?) ezért a vele esetleg találkozók kedvéért Mamó összeállított egy morzsimagyar glosszáriumot.

Abmb/Aa = ablak

Aaaaa! = sajtot kérek!

Bam! = banánt kérek!

Baa! = barackot kérek!

Gú! = 1. savanyúuborkát kérek! (etimológia: egyszer megpróbálta kimondani, hogy uborka, de guor lett belőle, aztán rájött, hogy Mamó ebből is tudja, mit akar, tehát nem érdemes egészen kimondani) A víz mellett a gú az, amit magától kérni szokott, akkor is ha nem látja épp.

Gú! = 2. Cseresznyét kérek, de most azonnal, és nagyon sokat! (etimológia: minden, ami picit savanykás, az uborkára emlékezteti. Igaz, hogy csak az életében először megkóstolt cseresznye volt savanyú, az utóbbi időben nagyon édes volt a cseresznye, de a név megmaradt)

Di! = sárgadinnyét kérek!

Kú! = elsődleges jelentése: kutya; további jelentései: láma, kecske, macska, ló, vikúnya, és egyéb négylábúak

Ko = 1.kő

Ko = 2. tükör (a tükor szóból, egy ideje ugyanis nem hajlandó az ö-t kimondani)

Ha = hal (mármint halat ábrázoló rajz, mert gasztronómiai szinten még nem jelent neki semmit a hal)

Téé (néha tej)=tejet kérek, de most! (régebben tisztán kimondta, hogy „tej”, de visszaesett) Igaz, az elmúlt hónapban elkezdte nem szeretni a tejet...

Tenyér = 1. tenyér (ilyenkor pacsit kell adni, azaz amerikai „five” tenyerest)

Tenyér = 2. tányér (főleg ha porcelán, akkor szeret/ne/ ilyesmivel játszani)

Tëëë = nem szabad! Te disznó tűzhelygomb!

Tääää = a távirányítóval akarok játszani! (néha a mobiltelefonra is érti)

Neeee! = kérek belőle! (mármint mindenből, amit éppen valaki eszik)

Nééé! = nekem is adj belőle, enni akarok!

Zzzjí, íjzzz, zzzí, dzzí, dzíz = víz – Szomjas vagyok!)

Vű = fű (ha a képeskönyvben odajutunk, hogy mit is legel a tehén)

Ppa! = lámpa, hadd kapcsolgathassam!, de jelent még plafont is

To = 1. túrázás közben minden, amit az apja hátán ülve lát. Valószínűleg azért, mert egy párszor elmentünk egy-egy tó mellett is.

To = 2. Autó (illetve minden, ami gépszerű és közlekedik, ideértve a libegőt, telekabint is)

Ájájájájáj, bűűűőőőőő, ájájájáj= ??? Na, ez a feladvány!

A kényes értelmezési kérdés: mikor hegyen, túrán, vagy sétán, az apja hátán, a hordozóban ülve bömböl. Zoli szerint csak hisztizik, de Mamó állítja, hogy a gyerek ok nélkül nem bömböl. És hogy meg kell állni, le kell tenni, ki kell venni, tisztába kell tenni, enni kell adni, meg kell vigasztalni. Mindezek megtörténte után néha mégis folytatódik az Ájájájájáj, bűűűőőőőő, ájájájáj!

Zoli szerint egyszerűen csak menni kell tovább, felfele, egyszer majd csak elfárad a kölyök, és abbahagyja. Mamó elve: a gyereknek élveznie kellene a túrát, ha azt akarjuk, hogy később is szívesen menjen hegyre. Ha bömböl, akkor viszont tutira nem élvezi, ám ha ennek ellenére mégis hurcoljuk magunkkal, akkor felnőtt korára utálni fogja a hegymászást és inkább golfozni, vagy sörözni megy. Vagy nem megy sehová a tévé elől. Ezért inkább Mamó ott marad Morzsival félúton, majd árnyékot tart neki a tűző napon, vagy mindannyian hagyják abba a túrát, és várják meg, míg Morzsi abbahagyja a sírást. Zoli ilyenkor disszidálni készül. Morzsika ordítva lök el magától minden vigasztaló közeledést. Mamó a haját tépi kétségbeesésében, hogy most széthull a családja. Aztán egyszer valahogy Morzsi abbahagyja. (Leginkább akkor, ha leveszik róla a sötét napszemüveget, odaadják a síbotot, vagy ha negyedórát mászkálhat a fűben, a sziklák tövében stb.) Addigra Mamónak már szakad le a dereka, csupa gyerekkönny (és egyéb váladék) a kabátja, sála, sapkája, nadrágja, meg az összes zsebkendője. Mindenki megkönnyebbül. De a család azért lefele tart, vagy másik ösvényen indul tovább.