Morzsi kiabálva jobbról, a színpadon, azaz a hálószobában tartózkodó Mamó háta mögött berohan a helyiségbe. Egyik kezében egy vadiúj, még a nejlonból kibontatlan (szerencsére!!!) fekete vécékefét tart a magasba, és azzal sújt le (szerencsére csak az ágyra). Majd újra felemeli, meglóbálja, aztán teljesen nyugodt hangon így szól:
-Eszik csontot a kutya.
Mamó próbál szemkontaktust létesíteni, majd mikor ez sikerül, kérdez:
-Igen? És még mit eszik a kutya?
Titokban valami olyasféle válaszra vár, mint pl. "húst, kenyeret stb. Morzsi meglehetősen gyorsan kivágja magát:
-Macskát!
-... Ööö... végül is biztosan...
Morzsi szeme balra fel, erősen gondolkozik valamin, látszik, hogy kutat az emlékeiben. A vécékefe közben begurul az ágy alá (nevetve balra el). Majd bölcsen megállapítja:
- A rókát is megkergeti a kutya.
Aha, tehát jó a kutya a háznál. Ugyanis Morzsi fél a rókától. Amikor a Kisvakond rajzfilmben előkerül a róka, Morzsi szépen lemászik a monitorral szembeni karosszékből, és odasündörög Mamóhoz. Akkor is, ha az oroszlán épp mérges, mert fáj a foga.
De hogy ez a gyerek mióta tud ilyeneket?
Már két hónapja is elmúlt, hogy egy afrikai állatokat ábrázoló könyvben rámutattam ööö, khm, öööö, valamilyen négylábú, talán a lófélék családjába tartozó izére, na jó, nem ragadozó volt, ez biztos, és azt mondtam "gnú". Az ebadta kölyke rám nézett nagy komolyan, megrázta a fejét és így szólt:
-Antilop! (aztán elrohant valami traktorral a kezében). Hóttig fogunk tőle tanulni, már látom.
(Dicsév Annamária fényképezte)
1 comment:
szia Áron nagyon ügyes vagy.gratulálok millio puszi b.nagymama
Post a Comment