Morzsi kombinál

Morzsi kombinál. 

Fogkeféink sanyarú sorsáról

Mamó és Zoli már hónapok óta nem látta Morzsit üres kézzel. Gyakorlatilag azóta, hogy fogni tud. Ezért Mamó eldöntötte, hogy majd a Morzsi kezében megforduló tárgyakról ír. Na, de mi érdekes van abban, hogy „keksz”? Hááát, Morzsinál idősebb egyének számára nem sok.

Ellenben, ha rávilágítunk arra, hogy az ifjú másik kezében ugyanakkor egy ujjizomerősítő készülék, elvétve egy seprű, egy kislapát tartózkodik, akkor már érdemes párhuzamot vonni.

Az sem különösebben vicces, ha az ember gyereke egy porszívócsövet szorongat és hurcol magával egész délelőtt a lakásban, „porszí, porszí” kiáltásokkal. De ha ugyanabban az időben a másik kezében egy lapos húskiemelő szűrőlapát van ugyanazon illetőnél, akkor az illető épp jelenlévő férfi felmenője baljós ómenekre gondol: „szent ég, ez is háztartásbeli alkalmazott lesz, mint az apja!”

Ennél is rosszabb volt a hétfői kombináció, fakanál, és Vileda portörlő. Még lehet a horrort fokozni, Morzsi ugyanis szembeállt az előszobatükörrel, ledobta a portörlőt, és drámai csendben … ütésre emelte a fakanalat. Fél szemmel az ősei egyikére sandítva, mert le akarta tesztelni, hogy megint pánikba esnek-e mint amikor puszta ököllel csap a tükörre. Említett ős akkorát kiáltott, hogy Morzsi kis híján elejtette a fakanalat, és szerencsé(jé)re nem mert lesújtani .

A Morzsi kezében leggyakrabban található tárgyak egyike a távirányító. Ez már az ő monopóliuma, ő kezeli, a család most már akkor sem nézhetne tévét, ha akarna. (Mellesleg nincs is tévé a lakásban. Csak a CD-lejátszókhoz, garázskapuhoz, videokamerához jár távirányító, illetve ha néha szállodában alszik ez a banda, akkor ott igazi televízióhoz.) Ez így rendben is van, de a nyáron Svájcban a távirányító mellett egyszer csak egy jégcsákány jelent meg Morzsi kezében (ez utóbbi valamiért elég rövid időre). A Pruszik-zsinórhoz azonban egy közepes méretű lábos fedelét asszociálta. Aztán a család kevésbé találékony (felnőtt fedőnevű) tagjai rátaláltak a sárga Pruszikra a konyhaasztal alatt, a fedőre pedig Morzsi hálószobájában.

Egyik legjobb kombináció a fogkefe és csokis keksz volt, az „azonnali hatástalanítás” jegyében. Fogorvos olvasóim most szörfözzenek át más oldalakra, mert rettentő igazságokra fogok fényt deríteni. Ugyanis kedvenc gyerekünk nem a saját fogkeféjét szorongatta és rágcsálta akkora lelkesedéssel, minden második kekszdarab után, hanem gyanútlanul mosogató anyjáét. Azokban a napokban egyébként a fogkefe afféle állandó tárgy volt Morzsi egyik kezében, egyfolytában azt rágta. Csakhogy a saját cuki, piros-zöld, kis gyerekkézmintás fluoreszkáló jelekkel díszített ergonomikus fogkeféje nem tetszett neki annyira, mint apja sima szürkéskék, használt fogkeféje, amit azért néha az előszoba padlóján hagyott. Sebaj, Mamó már egy nap elteltével megelégelte a dolgot, új fogkefét vett apunak. Este fél hét (vagyis a bolti záróra) után azonban Morzsika egy kézmosás alkalmával megkaparintotta a Mamó sötétkék-rózsaszín fogkeféjét. Ez nem is lett volna baj, ha Mamó és apu a dolog felett nem siklik el valahogyan, véletlenül. Csakhogy nem tűnt fel nekik a dolog, egészen addig, amíg Morzsi a vacsorára kapott spagetti bolognai szószába bele nem mártotta fejével előre az említett fogkefét.

Na, de menjünk tovább, valaki visszacsalogathatja az imént elüldözött fogorvos blogkövetőket. Morzsi ugyanis nem állt le a kombinálással, és a mamája golyóstolla után megszerezte a másik kezébe az apukája „climbing” stb. fedőnevű, bájitalreceptes, varázsigés, edzésterves könyveinek egyikét. Mielőtt Zoli a dolgot megsejthette volna, szerencsére Mamó kihasználta azt a másodpercet, míg Morzsi a filctoll kupakjának levétele miatt egyik kezéből a földre ejtette a könyvet. Így Zoli csak most értesül a dologról, ha olvassa ezt a blogot.

Másik ismerősünk, J. bácsi, szerencséjére, nem olvas magyarul, ezért – hacsak valaki el nem árulja neki – szintén nem fogja megtudni, hogy a ma Zolinak kísérletezés céljára kölcsönadott drága gps-készüléke ugyancsak megfordult Morzsi kezében. Eddig még nincs is semmi baj, csak Morzsi másik kezében ezidőtájt éppen egy utcai cipő tartózkodott. Tudni kell, hogy Zoli háromszor telefonált aznap délelőtt Mamónak, hogy a Vesebab Alakú Almazöld Kanapén felejtette Jé bácsi navigátorát, és Mamó azt rejtse el, mielőtt Morzsi rálelne. Csakhogy Mamó a déli vásárlásból hazatérve először Morzsi bakancsát húzta le, még mielőtt a gyerek berohanna a nappaliba. Namármost, míg Mamó a saját cipőjéből kibújt, addigra Morzsi berohant már a nappaliba. Egyik kezében az egyik bakancsával, a másikban meg az éppen eszegetett kalácsdarabbal. És felcsillant a szeme. Ott volt a kanapén álmainak netovábbja, a tiltott, a csaknem elérhetetlen, megszerezhetetlen, nagy képernyős, pittyegő, dumáló masinácska (az, amelyik mindig azt mondja „újratervezem az útvonalat”) – elérhető közelségben, babakarnyújtásnyira!

Bingó! Morzsi felvillanyozódását még egy érzéketlen, lemerült elemű mérőkészülék is kimutatta volna. Azonmód elengedte egyik kezéből a kalácsdarabot, és nyúlt is a gps után. Csakhogy Mamó húsz kilóval és tíz évvel korábban mégiscsak futó volt! Morzsi álla leesett az elképedéstől. 0,02 századmásodperccel azután, hogy egy csúcskategóriás gps boldog felhasználója-fogyasztója lett volna, Mamó egyszerűen és brutális módon kikapta a zsákmányt a fia kezéből! Mielőtt Morzsi felocsúdhatott volna, a készülék Zoli apu legmagasabbik polcán landolt, kb. három baba összeadott magasságában. Morzsi csak azért nem ordított kétségbeesett frusztráltságéban, mert az előkészületi hatalmas levegővétel után hirtelen ő is a levegőbe emelkedett, és a szó szerint röhögő Mamó ölében máris a fürdőszobába került. Mamónál ugyanis egyetlen rituálé sem olyan fontos talán, mint a hazaérkezés utáni kézmosás – komoly fekete pontokat lehet nála szerezni azzal, ha valaki ezt elmulasztja, pláne, ha az illető tömegközlekedéssel érkezik.

De Morzsi mást is kombinál, mint cipőt és navigátort, vagy cipőt és kekszet. Például könyvlapokat. A mezőgazdasági alapismeretekről (mármint tehén, ló, kacsa, pulyka, tyúk) szóló gyerekkönyv egy-egy oldala például kizárólag a békákról szóló puha pancsolókönyv mellett érdekes. A sipogó bárányos babakönyvből kitépett oldal a bal kézben, a kidobott magazinból kitépett lap a jobb kézben. De ez annyira nem is klassz. E sorok írásának pillanatában ugyanis Morzsi elővette a régi klasszikus gyerekképletet: toll, és szőnyeg. Igaz ugyan, hogy a nagy szőnyeget nem tudja elmozdítani, de már a sarkát feltekerte, a tollról már le is vette a kupakot, na sziasztok olvasók, mennem kell!