Tuesday 22 November 2011

Hangok a hátsó ülésről


Ha valaki nem tudná, hogy milyen az, amikor valami egyszerre beépített és hordozható, akkor Mamó és Apu tud erre egy jó példát. Nemrég kaptak ugyanis egy beépített, hordozható visszhangot. Még nem üzemel egész jól a szoftverje, azaz még nagyon szelektív, nem mindent mond vissza, nem is egész tökéletesen, és nem is mindig az utolsó két szótagot. De visszhangozik rendületlenül. Már megint a Morzsi gyerekről van szó.

Mamó és Zoli apu pedig meglepetten állapították meg, hogy ezentúl már nem is tudnak beszélgetni, és nem is mondhatnak már csak úgy bármit egymásnak.
Ez persze eddig is így volt, például a keksz szót már hónapok óta nem szabadott kiejteni Morzsi jelenlétében, kivéve, ha aznap hajlandó volt rendesen ebédelni. Ugyanis mihelyt meghallotta, elkezdte kiabálni, hogy „Kekke(t), kekkke(t)!”. Nevetséges, de előfordult már, hogy Mamó angolosan biscuitről beszélt Zolival, csakhogy megússza a kekszkövetelést. Persze ez is csak addig fog működni, amíg a gyerek rájön, hogy a biscuit mit takar…

De a helyzet tovább fokozódott, most már teljesen mindegy, hogy miről beszélgetnek, a Morzsi így is, úgy is figyel, és haladéktalanul visszaismétel mindenből valamit.
Kivéve, ha épp „olvas”. Olyankor ugyanis nehéz szóhoz jutni mellette!
A minap Apu és Morzsi Mamó munkahelye előtt várták este a kocsiban, hogy Madame Kényszersztahanov végre letegye a fegyvert és beszálljon a kocsiba. Már sötétedett, de Morzsit ez nem zavarta az olvasásban. Egy nagy képeskönyvet forgatott, és mindennek, amit felismert, elkiáltotta a nevét. Épp egy német kisgyerekes család reggelire megterített asztalát ábrázolta a kép. Ismertetjük az ominózus jelenetet. Úgy kell elképzelni, mint egy modern színdarabot, amelyben általában minimum két szereplő beszél egyszerre.

Mamó (levegő után kapkodva): „Hát szervusztok! Bocsánat, hogy megint később érek le, de utolsó percben még jött egy e-mail, hogy még ezt meg azt csináljuk meg.
Morzsi (lelkesen kiabálva):  Tea! Tea!
Zoli (mintha semmi különös nem történt volna):  Szerussz, Mamó.
Morzsi (Zolival egyidőben):   Kakaó! Kakó!
Mamó:  Hát te, kicsi Mókuska, mit csinálsz? Jó voltál ma?
Morzsi:  Kenyér, kenyér!
Mamó:  Evett ma rendesen?
Morzsi:  Dzseme, dzsembe! Szajt! Szajt!
Zoli (Morzsival egyidőben):  Hogyne, persze, evett sonkát, zöldséget is. Nem volt vele baj.
Morzsi: Fordí! Fordí! Mama. (=fordíts, lapozz, Mama)
Mamó (fordít, bár elég sötét van.):  Ja, a következő lámpa után menj át a másik sávba!
Morzsi:  Másik. Másik. Fordí! Fordí! Mama!
Mamó:  Ha nem enged be, akkor sincs baj, maradj ebben a sávban, majd a reptéri körforgalomnál megfordulsz.
Morzsi:  Fordul, fordul.
Zoli:  Fenét megyünk mi el addig, majd beenged (mármint a másik sávba egy Jeep).
Morzsi (Zolival egyidőben):  Kuka! Kocsi! (ez van a képen, a szemetesek épp kiürítik a német mesebeli család kapuja előtt a kukát)
Mamó: Jól van, ügyes vagy (utolsó pillanatban sikerült a sávváltás, mégsem kell nyolc kilométert kerülni). Képzeld, nem akarják kifizetni az elmaradt pénzt visszamenőleg. És növelni akarják a munkaidőt!
Morzsi: Fordí! Mama, fordí! Cumi! (a képen egy kisbabának cumija van)
Mamó: Nagyon úgy néz ki, megint elmegy egy kollega, és az ő helyére sem vesznek fel senkit.
Morzsi: Kollea. Kollega.
Zoli: Minek fékezel le, te majom, mikor nincs senki előtted?! Megy itt ötvennel az autópályán!!!
Morzsi: Majom. Majom.
Mamó: Hm, ezentúl mindig meg kell gondolnunk, hogy mit is mondunk.
Morzsi (Mamóval egyidőben és utána majdnem egész hazáig, folyamatosan): Majom, majom.
Zoli (mikor épp az Aral kút mellett hajt el a család): Nézd meg, mennyi most a benzin, ment-e fel?
Morzsi: Bezzin, bezzin!
Mamó: Kicsikém, most nem veszünk benzint, tele van a tank.
Morzsi: Bezzin, bezzin! Bezzin, bezzin! Bezzin, bezzin!
Zoli: Nem, gyermönc, most nem veszünk benzint.
Morzsi: Bezzin, bezzin! Bezzin, bezzin!


Így megy ez, már egy ideje. Aztán néha egy-egy kakukktojás is becsúszik.
Mamó egy zenés rajzfilmecske segítségével gyerekdalokra tanítja Morzsit. Azaz, hallgatják őket, és nézik az egyszerű rajzokat. Épp ott tart a dal, hogy
Én elmentem a vásárba félpénzzel. / Récét vettem a vásárban, félpénzzel.”
Morzsi: Kacsa! Kacsa!
Másik dal következik. „Kiskacsa fürdik fekete tóban.” Ez Morzsi abszolút kedvence, ezt szokta kérni, ha Mamó kívánságműsort tart. Sőt, ha valahol vizet lát egy fényképen, akkor máris azt mondja: „tóban, tóban. Fürdi. Kacsa.”
Énekel tehát a csodaszép kislányhang, úszkál a kacsa a rajzolt vízen, a képernyő két széle között.
„Kiskacsa fürdik fekete tóban.”
Erre Morzsi: Háp, háp! Háp, háp!


Ui.:
Hozzáteszem a mai gyöngyszemeket: 

Morzsi ma egy kis édességrepeta reményében próbálta Mamó után ismételni, hogy „sütemény“. Hát, nem jött azonnal össze, először azt mondta: „süpénte". Mamónak annyira tetszik ez a szó, máris kivetette rá a szellemi tulajdonjogot, copyright valid until further notice.

Hazaérkezés után az ajtó előtt meglátta Mamó bakancsát, rámutatott és így szólt: makacs. Így van, az a fekete csizma igazából egy makacs bakancs! 

Vacsora közben pedig egyik percről a másikra letette a banánját, és szalámit kért. Nos, ezt szerinte úgy hívják: szamáni. Úgy hangzik, mint egy hindí szó, nemde? 

Ellenben a kedvenc szórakozását már egész ügyesen követelte, már nem azt mondja: „csácsány", hanem „sárkány". El van ragadtatva attól, hogy az egyik blúzán szimpatikus, sárga pettyes, zöld sárkány van.

No comments: