Úgy kezdődött, hogy földönkívüli, meglehetősen irreális élmény volt nézni a saját félklónomat, amint hajnali ötkor kitörő lelkesedéssel, vigyorogva (!) azt mondja, hogy „heö, ehhh!”. Ezt a másik klónozott fél anyagából merítette, mivel rólam, aki csak ismer, tudja, hogy hajnali ötkor nem szoktam létezni, és egyáltalán, tízig nem is érdemes velem próbálkozni. Aki meg naggyon jól ismer, az tudja, hogy régebben egyetlen módszer létezett, amivel az ágyból ki lehetett engem csalogatni: a fülembe kellett suttogni, hogy ma reggel gleccserátkelés lesz, és máris ugrottam a hátizsákomért. Nem azért, mert annyira rajongtam a gleccserátkelésekért, hanem mert azt jó addig letudni, amíg a nap nem tombol és el nem olvasztja a hóhidakat.
Hanem e reggeli használhatatlanságról kénytelen voltam lemondani e kis klón kedvéért, aki hat hetesen már elkezdett beszédet imitálva tátogni. Aztán két hónapos korában rajtakaptuk, hogy a feje fölött lógó macikáknak magyaráz.
Ez most is megy, ellenben most már minden összehasonlító nyelvészeti tanulmányomat latba tudom vetni a jelenség értelmezésénél. Világosan felismerhető magyar billabiális mmmm-ekkel mondja, hogy mmme (az e itt viszont dán ae, vagy néha székely e, mint például az ámber, gyármek, támplom szavakban). Ismeri és tökéletesen kiejti a héber r-et, remekül utánoz arab torokhangokat, megy neki egyes dél-afrikai nyelvek csattintós nazális g-je puhább, túlzöngésített változatban, majdnem úgy, mint a nganaszán nyelv ng-je, és a japán mérgelődős „hgrrr” levegővisszaszívós hang is bejön, ha hideg levegő éri hirtelen.
Többnyire torokhangokban jeleskedik, mert a nyelv forgatása és ide-oda helyezése igazán nehéz, azt még nem übereli. Ezért nem megy még neki sok palatális hang a szanszkritból származó nyelvek Ṭavarg hangszériájából. Az intonációra sem sokat ad, vagyis a mandarinnal sem most fog még próbálkozni, bár én úgy vettem észre, ott érvényesülne a Morzsis tendencia: tulajdonképpen mindegy, hogy melyik mássalhangzó, ha egyszer billabiális, mert a hanglejtés a lényeg. Morzsika viszont még nem tud négyféle mandarin, sőőőt hatféle taipei intonációt megkülönböztetni, számára jelenleg az egyenletes crescendo létezik, olyan értelemben, hogy minden beszéd sírásba, majd ordításba torkoll, ha kellő időben nem jön a képbe egy kis tej is (esetleg egy elalvás). Vagy az apuka féle turbósított megoldás: cumi, mert attól elhallgat. Persze Morzsika olyan mint egy jó számítógépvírus, túljár a megoldás eszén, ha nincs kedve, egyszerűen kiköpi a cumit (csuszlit, erdélyiül).
Most éppen három új technológia kidolgozásán fáradozik rendületlenül. Az első a mássalhangzók nélküli mondat. De már mondat, több szóösszetételnyi, például: „eeeöeeeöee eeeeeöeeeee öeeeeeeöeee!” (ezt hosszas megfigyelés után írom át így fonetikusan, tényleg ezt mondja). Először azt hittük, panaszkodik, és odarohantunk hozzá, de most már tudjuk, e kombináció jelentése: „zörögjél macika, ha mondom!”.
Ellenben az „eöeee, ööö, eeh, eh, ööööh, öööööööööööööööööööö, öööööööööööööööööööööööööööe „ kombináció azt akarja mondani: „Hogy ezzel a szegény kisgyerekkel senki sem akar törődni!!!” Ha ehhez még egy elnyújtott, székelyes kiejtésű „aeeeeeeeeeeeh” is társul, akkor az a „vegyetek már fel!” jelentésű mondatot eredményezi. Amikor azt is hozzáteszi, hogy „oááááááááááááááááááááááááááááá”, akkor ez a „vegyetek fel, de nagyon most azonnal tüstént rögvest, irgum-burgum” szemantikával bír.
A másik új technológia alkalmankénti kísérlet úgy beszélni, hogy az ember nem nyitja ki a száját! Próbáltátok már? Morzsinak egész jól összejön, de mikor ugyanígy visszaválaszolok neki megijed a morgástól, és abbahagyja.
Erre jön a harmadik morzsitechnológia, a B-terv, ha a szájkinyitós beszéd befuccsol, akkor meg kell próbálni a könnyített verziót: beszéd ököllel a szánkban. Namármost ez a mini férfiöklöcske nem fér még egész jól be a Morzsi szájába, ergo, kidolgozott egy könnyített, gyorsított, nem hagyományos, 6.0-ás rendszert, ami azt jelenti: csak három ujj, lehetőleg a kisujj legyen köztük. Ha a menürendszerben nincs ott az „épp van egy zsebkendő is a kezünkben” pont (amire azért eléggé vigyázunk, nehogy megfullassza magát), akkor teljesen összejön a tökéletes bababeszéd. Még ennek is van tuningolt verziója, amikor két ujj, meg egy tenyérél van a szájában a mozgó nyelvecske mellett…
Már körvonalazódik a következő projekt is: a gátlásosság leküzdése! Vagyis a macikák, meg apa-anya mellett MÁSOKHOZ is beszélni merni. Már egyértelmű, hogy a tükörben lakó másik baba rettentően szimpatikus, de még nem meri megszólítani, csak rámosolyog, majd gyorsan, szégyenlősen elkapja a tekintetét. Meg ha az ismerőseim beszélnek hozzá, akkor is csak hangtalanul válaszol, csak tátogással. Az új projekt tán épp az, hogy mire mesteri szinten végrehajtja a hasáról a hátára fordulást, másokhoz is merjen hangokat intézni.
Akármi is legyen, attól nem félek, hogy néma, sőt mintha körvonalazódna a jövő, amikor be nem áll majd a szája. Elvégre beszéd a lelke mindennek.
No comments:
Post a Comment