Morzsi nem ért egyet

Úgy kezdődött, mint egy vasárnap: Morzsi negyed nyolckor már vidáman kiabálta az ágyában állva, hogy Apa!, Mama!, aztán Apa végre felkelt, és bevonult a hangforrással a fürdőszobába, a pelenkázóasztalhoz, hogy Mama még nyugodtan alhasson egy kicsit. De Mama már nem sokáig alhatott vissza, mert vitatkozás hangjaira figyelt fel félálomban. 

Amíg csak beszélgetést hallott valahol, félig tudat alatt, egyértelmű volt, hogy Apa a békás, párnahátú pancsolókönyvet adta oda Morzsinak, hogy ez utóbbi ne zavarja kézzel-lábbal hadonászva a pelenkázás művészetét, és addig a Mama, alias Mamó nem is ébredt fel. De aztán mintha egy lemez beakadt volna:

- Béka! – mondta Zoli.

- BéBI! – mondta Morzsi.

- BéKA! – mondta Zoli újra, kihangsúlyozva a szó elrontott végét.

- BéBI! – válaszolta Morzsi, kihangsúlyozva a BI-t.

- Nem bébi, hanem béKA – mondta ismét Zoli, mint aki nem adja fel.

- BéBI! – mondta Morzsi, mint aki nagyon biztosan tudja, hogy mit beszél, és mást is helyes nyelvhasználatra ösztönöz.

- BéKa! – mondta Zoli kitartó türelemmel.

- BéBI! – válaszolta Morzsi rámenős, kioktató stílusban.

Mi az ördög, ezek itt most veszekednek?! – gondolta Mama, és gyorsan kiugrott az ágyból. A párbeszéd teljesen ugyanúgy folytatódott, de a felek sehogyan sem jutottak közös nevezőre. Ezért aztán Mama véget vetett a dolognak, mikor megemlítette, hogy Morzsi ihat tejet. Ez lett a reggel új szlogenje (tEEEj!), Morzsi egy darabig többet nem emlegette a béBI-t.

Hanem a minap a játékai között megtalálta a nagy, almazöld plüssbékát, amihez ráadásul jóindulat is kell, mert nem annyira béka alakú. De ez egy dörzsölt kisgyerek, hát nem felismerte! A memóriája is bekapcsolhatott, a múltkori vita emléke talán még élt benne, mert idehozta a Mamó, ja bocs, új nevén a Mama íróasztalához, feltette rá, és hangosan, érthetően, ellentmondást nem tűrően így szólt: béBI!

Mama elkönyvelte a dolgot, rendben. Este azonban feltűnt neki, hogy a kirakós játékból a zsiráfot Morzsi következetesen lónak nevezi.

- Kicsikém, ez nem ló, ez egy zsiráf! – mondta naivan.

- Ló! – jelentette ki Morzsi.

- Zsiráf, mégpedig hosszú nyakú, hosszú lábú, foltos zsiráf. – próbált okosabbnak tűnni Mama.

- Jó. Ló. – mondta Morzsi. Nála az l és a j még egymással felcserélhető fonémák, szóval, ha egy négylábú valamire mondja azt, hogy JÓ, akkor többnyire LÓra gondol.

Mamónak eszébe jutott a korábbi békabébis vita, ezért aztán nem erőltette tovább a dolgot a zsiráf alakú lóval.

Csakhogy tegnap este előkerült Zsizsó zsiráf, és Morzsi kerek-perec rámutatott és azt mondta:

- Ló.

- De Morzsi, ez Zsizsó, a te zsiráfod!

- Ló. Jó. Zsó.

- Igen, Zsizsó, a zsiráf.

- Zsó.

Na ez lett a közös nevező. Zsizsó, a zsiráf alakú ló, aki a szíve mélyén jó. 

Morzsi ugyanis nem tűr vitát.

Ma kapott egy sötétszürke afrikai elefántot, bakelitféle műanyagból. Meglehetősen jó utánzat, óriási lebegő fülekkel, komoly agyarakkal, szóval nem egy rajzfilmfigura, inkább állattani könyvből lépett ki. Régebben ugyan Morzsi az elefántot EEE névvel illette, de most bezzeg eszébe jutott a rendezetlen vita Mamával, és határozottan rámutatott, majd ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette:

- Ló.

Mama nem akart vitatkozni, inkább blogcikket írna a dologról. Este fél kilenc fele járt már, ezért aztán beleegyezett. Már megint Morzsi nyert, lóhosszal. 

Hozd ide a pandát!

Ez valami új! Alig töltötte be Morzsi az egy évet, máris valami furcsa – felszólító – módban záporoznak a mondatok Mamó és Apu részéről.  (Ja, a Zoli ezentúl Apu, mert a Morzsi egyik nap egész érthetően, hangosan kimondta, vagyis ez most már hivatalosan elismert minőség.)

Vedd föl … (a földre dobott fajátékot, kiskanalat, italos dobozt, könyvet, helikoptert stb. – képzeljünk ide egy rém hosszú listát)! Morzsika áll és néz. Majd odamegy Mamóhoz, Apuhoz. Mamó, vagy Apu elballag a tárgyhoz, felveszi, de Morzsi már régen egy másikat rágcsál.

De azért van, ami jobban megy!

Mutasd meg a pillangót! (vagy a tehenet, malacot, lovat, rucát, cicát… – hosszú lista köv.) Morzsi boldogan átballag Mamó fehér íróasztalához, ahová egy este közösen ragasztgatták fel a négy szép kék meg egy sárga-fekete pillangót. Ráteszi a mutatóujját találomra, párszor az egyikre, lám, a pillangók meg vannak mutatva.

Hozd ide a pandát! (vagy a piros fedelű könyvet, kék gúlát, tarka babagyöngyfűzért stb. – megint egy hosszú lista köv.) Morzsika hosszas unszolás után fülön csípi a nagy pandát (mert ebből van neki kisebbik is!) és átballag a szoba másik végére, ahol Mamó várja a pandát.  A panda oda van fuvarozva.

Kombinálni azért még nem lehet, a „vedd föl a pandát és hozd ide!” nem működik. De ha csak annyit mond az ember: „Hozd ide a pandát!”, akkor abban benne van az is, hogy fel kell venni. Morzsika a harmadik-negyedik ismétlésre („Hozd ide a pandát!” – ezt ma elég sokszor elmondtuk, hogy a gyerek intelligenciáját kikísérletezzük) lehajol, felveszi és elcipeli Mamóhoz a Bandit.  Ja, elfelejtettem mondani, Bandi a panda neve. A teljes neve Pandabanda Bandi. Svetlana hozta egy szerda délután, és azóta Bandi minden másik állatot kiszorított a játékpanteonból, kivéve persze a Zsiráf Zsizsót, aki már több mint féléve őrzi vezető pozícióját Morzsi rácsos ágyában.

Mamónak ma az tűnt fel, hogy Láma láma eltűnt! Ez arról jutott eszébe, hogy Morzsi Láma lámát szokta orron harapni, de ma Pandabanda Bandit érhette ez a megtiszteltetés. Csakhogy Pandabanda Bandi panda épp szőrehullós korszakban lehet most, mert Morzsi ajkára egy egész adag fekete pandapamacs ragadt, és egy percig Mamó majdnem sokkot kapott a csinos kis szakállacskától, ami hirtelen Morzsit díszítette. Aztán ez a buta Mamó anyás ösztönnel gyorsan letörölte Morzsi képét, és még a szájába is benyúlt, és kihalászott onnan is egy adag fekete pandaprémet – még mielőtt Apu a hetedik unszolásra levette volna tekintetét a képernyőjéről, hogy még időben szemügyre vehesse megszakállasodott kisfiát. A nagy pillanat nem örökíttetett meg, Mamó pedig sajnálja, hogy már nem emlékszik, mit is olvasott annak idején, mikor a játékok biztonságáról szóló rendeletet módosítgatták.

De most sziasztok, Mamónak mennie kell, mert Morzsi elkeseredett, ugyanis Bandi és a Labda (ja meg az összerakós játék piros kockája, meg a Szimpatikus Kacsa, meg még kitudja ki) beszorult a Vesebab alakú kanapé alá! Ha nem hasal le a földre, és nem veszi ki, többé Morzsi nem tudja odavinni/idehozni! Utána pedig indulhat világkörüli útra, megkeresni Láma lámát.

Ui.: Láma láma azóta sem került meg, amit Mamó csak egy amerikai kivándorlás ötletével tud magyarázni, mert senki sem járt azóta a családnál, tehát nem vihette el senki. Viszont ez Morzsit és Zolit nem nagyon zavarta, hatalmas pandapartit rendeztek este, amit Mamó filmben örökített meg :-)