Sorry, this is again in Hungarian - at a point of time I will make an English summary of it.
Sahasránámavalí – Babónk ezer nevének megéneklése
Ne ijedj meg a hosszú idegen szavaktól. Főleg, ha magyar vagy.
Sahasrá ezret jelent, náma nevet, valí pedig verssort, sort, illetve urat, mestert is. A szanszkrit költészet és epika egyik különleges műfaja az istenek ezer nevének felsorolása, óra hosszan tartó ismétlése. Attól függően, hogy Siva vagy Visnu híve-e az áhitatos bráhmana, a Siva, illetve a Visnu Sahasranamavali felsorolja az illető istenségek, vagy éppenséggel feleségeik Durgá, illetve Lakshmi díszítő jelzőit. Olyan ez, mint a görög eposzok epithetum ornens-ei, ahol Héra istennő neve mellett legtöbbször ott egy állandó jelző (pl. „a tehénszemű Héra”), csak itt éppen végtelenül sok attribútum jellemzi a hindu pantheon csúcsán ülőket. Sose számoltam végig, de valahányszor meghallgattam egy ilyen Sahasránámavalít, mindig elhittem, hogy valóban ezer jellemzőt hallok felsorolni, úgy mint „lótuszon ülő”, „óceánból kiemelkedő”, „örökké könyörületes” stb.
Elég az, hogy rájöttem, ha sokáig folytatjuk még alig három hetes Áron kisfiunk becézgetését, attól függően, hogy épp milyen és mire emlékeztet, akkor bizony ennyi erővel írhatnék is neki egy ilyen Sahasránámavalít. Pedig nem így indult a dolog.
Először két keresztnevet akartunk neki adni, és pusztán az apukája vezetéknevét. Lett volna tehát B. Áron Előd. Vagy B. Áron Magor. Vagy valami hasonló, egy összeurópai hangzású (ótestamentumi) plusz egy más nyelvre lefordíthatatlan, magyar jellegzetesség keresztnévvel és egy buta hivatalnokok által is könnyen leírható vezetéknévvel. Csakhogy egy héttel születése előtt szegény gyerekünk anyukája a fészekrakási és nagytakarítási láz egyik szakaszában rábukkant a saját családfájára. Meglepetéssel emlékezett vissza kamaszkori nagy büszkeségére, erre az igencsak terebélyes családfára és büszkeséggel töltötte el, hogy apai ágon 1787-ig visszamenőleg ismertek ősei, sőt az akkor elhalálozott Gy...b János elődeiről is lehetett tudni, hogy 1650-ben kaptak nemesi rangot II. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől. Anyai Ágon még jobb volt a helyzet, az uzoni Kuthi család 1596 óta ismert ősi székely primor család (lófők, haha), ami a Mária Terézia által bevezetett kötelező népszámlálást ugyancsak megelőzi (a Habsburg császárnő előtti időkben a szabad határvédő székelyeket senki sem számlálta, és főleg nem kényszerítette semmire, életüket és vérüket maguk adták önszántukból a királyság, majd az erdélyi végek védelméért hol tatárnak, hol töröknek, hol kozáknak, hol …).
Nos, e történelmi felbuzdulás mellé járult a tény, hogy a személyek szabad mozgásának Európájában ma azért nem olyan könnyű egy bébivel ide-oda utazni, főleg, ha az ifjú illetőnek nincs még útlevele (erre min. 90 napot kell várni itt, s még be sem adtuk a kérvényt, mert emiatt is Brüsszelbe kell menni), ezért aztán szegény gyermekecske anyja úgy döntött, hogy akkor bizony az ő hosszú, nem egészen szokványos vezetéknevét IS viselni kell a csemetének. Ezt pedig 1755 óta egybeírják, hogy nehezebb legyen még a magyar hivatalnokoknak is. Csakhogy ezzel már olyan sok és hosszú lesz az egész név, hogy két keresztnév helyett csak egyet kapjon a kis ártatlan. Aztán ha nem tetszik majd neki, hát akkor nem tehet mást, mint felvesz még egyet, ahogyan az anyja tette azt 30 éves korában. Így lett az ifjú titán teljes neve B. Gy. Á. Itt nyugaton, leginkább Aaron, de óriási meglepetésünkre a luxemburgi anyakönyvi hivatal gond nélkül leírta az ékezetes Á-t és a pontos ö-t is, csak a hosszú ő-t nem tudták reprodukálni.
A boldog szülők rettenetesen ragaszkodtak a magyaros, ékezetes egy darab Á betűs változathoz, mert az Áron név mögött a háromszéki székely 1848-as ágyúöntő nemzeti hős, Gábor Áron, a székelység egyik legnagyobb írója a farkaslaki Tamási Áron, továbbá a hit melletti kitartás és helytállás mártírsorsú erdélyi püspöke, Márton Áron állt. Na meg a kitartásáról ismert és általuk csodált magyar föld körüli hajós, Méder Áron neve is jól jött ihlető példaként. Továbbá jó pont volt az, hogy egyetlen rossz emlékű magyar miniszterelnököt sem hívtak e néven, és a szülők ellenségei közt sem akadt Áron, haha.
És Áron gyereknek ezzel annyi is volt, mert már a kórházban elkezdett beceneveket kapni. Vagyis elindult a Sahasránámavalí lavinája. Első napjaiban szegény sárgásbarna bőrszíne és anyjához hasonló keleti vágású szeme miatt a Lao-Ce nevet kapta mamájától, apja komoly megrökönyödésére. De mikor a keleties plusz napbarnította vonásokat a mama egy igazi nepáli serpához hasonlította, akkor fellélegzett a hegymászó lelkületű apuka, így Áronka újabb neve a Serpa lett. Időközben azonban leküzdötte napbarnította egészséges színét, mire rájöttünk, hogy tulajdonképpen be volt sárgulva az első napokban, attól volt ilyen színe, de valahogy senki sem vette észre, ezért aztán kék fényes inkubátor nélkül, „két lábon” kihordta az egészet, és önmagától megszabadult a sok bilirubintól. Hiába, stramm kis fickó. Sajnos olyan is volt a szolgálatos bábasszonyok közt, akinek a mama nem volt túl szimpatikus, ezért a kis srácot is Dickchennek szólította, ami kövérkét jelent, és luxemburgiul nem túl kedves becézés, pedig Áronka nem volt (akkor még) kövérke, csak épp egy kilóval többet nyomott az átlagnál. A dolgot tovább rontotta az, hogy az illető bábasszony nagyon tehetségtelenül vett vért a babótól, és azon még most, 28 napos korában is lila hematóma és lyuk árulkodik e vérvételről.
Hálistennek a kórház epizód egyre inkább halványul. Anyja még egy-két napig „kis kínai embernek” becézte a főhőst, de mire a kórházból hazavitték, már csak a terheskori nevecskéje, a „Cukipajtás”, meg a „Kicsi Cukika”, illetve „Kicsi Cuki Bogaram” volt használatban.
Egy-két nap elteltével viszont az ifjú titán apukája valami olyan cikket olvasott, amely szerint egy ekkora gyereknek tulajdonképpen tökmindegy, hogy hogyan szólítod, hívhatod akár Morzsinak is (ami ugye, inkább a Morzsi kutyás viccet juttatja az ember eszébe), a lényeg az, hogy meglegyen a szeretetteli hanglejtés és az érzelmi töltés, vagyis beszélj a gyerekhez.
Hát a Morzsika név bizony kitart, már három hete így becézgetjük a babót. Ja igen, Babó. Ezt a mama barátnői mondták a kicsire, még amikor másállapotban volt, és senkinek, de tényleg senkinek nem voltak hajlandók elárulni a gyerek nevét. A babó tehát Babó is volt, és még most a negyedik hétben is előfordul, hogy apja így szólítja, vagy anyja így emlegeti mások előtt. Aztán ebből deformálódott a Bubó, azaz Bubó-Babó, amit a szegény Morzsi gyerek apukája mond, kizárólag olyankor, amikor ölbe veszi a Babót. A mama ilyenkor sosem Doktor Bubóra gondol, hanem a bubópestis jut eszébe, ezért ezt a nevet érthetően nem vette át. Az Izidor nevet sem, amit szintén Áron gyerek apja vezetett be, még a terhesség idején, mikor még fogalmuk sem volt, milyen lesz az új jövevény.
Még van egy név, ezen az apja szokta Morzsikát szólítani: "Kicsi Ember". Például: Na, mi van Kicsi Ember miért sírsz ? vagy: Na gyere ide az ölembe, Kicsi Ember! Igazából a Kicsi Emberről nem tudni, hogy szereti-e ezt a nevét, de az anyukája leginkább ezt kedveli!
Aztán Áronka tíz napos kora körül eljött a nem várt hasfájás. És még mindig tart! És naponta háromszor jön! Szegény vergődő, görcsbe rándult, magát rekedtre üvöltő babácska új neve ezennel anyja emlékei közt a Bömböle lett. De még nem meri nyíltan így hívni, hátha elmúlik hamar a kólikás időszak! Arra is emlékszik, hogy hasonlóan zsörtölődő babával megáldott gyerekkori barátnője kisfiát annak idején Zsömbinek nevezték el, az apja által a zsémbes sírdogálás miatt Zsömbötének kimondott becenév alapján. Nos Áronka titkos neve ennek alapján Bömbike lett, a sírást kevésbé jól viselő mama elméjében.
Ekkor azonban megjelent a színen a Jótündér, és puszta megjelenésének köszönhetően a Bömbike másfél óráról kb. negyedórára rövidítette az elalvás előtti bőgős műsorszámot, hurrá, vagyis kösz, Ildi! És a Jótündér is adott egy nevet a gyerkőcnek, méghozzá a „Selyemhajú Morzsi” díszítő jelzőset, mivel Morzsikánk újszülöttkori frizurája még ott díszeleg, majd négycentis barna finom kis sörényke formájában, belóg a nyakába. A megboldogult komcsi időkben, iskolás korunkban a fiúkat ekkora hajért már megfenyítették, sőt, visszaesés okán ki is zárták volna az iskolából! Morzsika azonban szabadnak született, közelítve ezzel a négyszáz éve elhalt ősök státuszához.
Hm, ma tölti 28. napját, és már összegyűlt pár neve. Ki tudja mit hoz majd a jövő? Anyjaként én csak azt az egyet szeretném, hogy iskolai csúfnevet ne kapjon – de erről ő maga tud majd leginkább tenni!
No comments:
Post a Comment