Ebben a hírben most nem lesz szó Morzsiról, hacsak az nem, hogy három hónap késéssel végre megvarrom az elmúlástól megmentett kockásnadrágos játékmackót (amiről ő még nem is tud).
Ellenben,
ha kedves háromszéki és máshová való barátaink a Királykő felé vennék útjukat, akkor esetleg szívleljék meg az alábbiakat.
Amennyiben ezzel a két macival találkoznának, hátra arc és futás helyett úgy kell nekik köszönni, hogy "Grüetzi Mitténand" udvarias mosollyal, vagy esetleg hegymászóul: "Szálü Cerne!" kaján mosollyal.
Ugyanis ezek svájci mackók!
A képet pedig a Newsnetz-Blog.ch egyik fotósától vettem kölcsön, ezúton köszönöm.
Hogy mi ? Elmagyarázom, várjatok.
Ülök a múlt héten az SBB Bázelből Visp felé tartó vonatán és a mellettem levő ülésen hagyott (csütörtöki Blick am Abend) újságot lapozgatom, míg egy "Bären ziehen nach Rumänien" („A medvék Romániába mennek”) c. cikk meg e két maci fényképe elém nem tárul. Ez érdekes...
Ebben annak örvendezik a szerző, hogy ím, végre megoldódott a két ifjú berni medvekamaszlány sorsa: az eddigi hírekkel ellentétben nem Tirolba, hanem Zernyestre szállítják őket, ahol a Cristina Lapis Alapítvány kb. 80 hektáros medveparkjában lelnek új, végleges otthonukra.
A hír előzményére még emlékszem, éppen nemtudomhányadzsor kezdtem volt újra hegymászókarrierem a kétezres évek elején, mikor a svájci WWF eufóriában közölte a derék helvétekkel, hogy ezentúl VAN svájci medve! Méghozzá Szlovéniából szereztek egyet, és gondolhatjátok, hogy tíz évvel gyorsabban honosították, mintha vendégmunkás lett volna. De aztán társ is kellett neki, szereztek még egy szlovén macit. És így tovább... voltak ellenzők (gondolom, tehenészgazdák), voltak állatbarátok, és volt a teljesen hideg, semleges közvélemény.
Amikor újra feleszméltem pár évvel később egy másik SBB-vonatban, akkor már volt újrabetelepített svájci farkas is, és a wankdorfi medveparkról lehetett olvasni, ami számomra azért volt fura, mert Wankdorf tulajdonképpen a főváros, Bern egyik negyede, és nincs a közelében nagy hegy, de még olyan igazi erdő sincs. Aha, szóval a medvék nem szabadon vannak, nyugtáztam vidáman, ugyanis számomra a szabadban élő medvékről Kommandó, a Királykő és a Fogaras ugrik be, és az, hogy annak idején, valahányszor egyedül túráztam, mindig énekelnem kellett, hogy az esetleges macik időben elmeneküljenek az ösvényem közeléből. Jaj de jó, az Alpokban nem kell énekelni!
Vissza a témához, szóval egy idő után már nemcsak szlovén maci volt, hanem egy Björk nevű is akadt, de szerintem nem Izlandról szerezték ;-) . Nos, e Björk haragudott meg ikerlányaira, Bernára és Ursinára, ezért kellett a csajoknak új befogadót keresni. Mit ád az ég, a zernyesti macipark (hol a csudában van ez, a Grind alatt, a Plaiul Foi mögött, a déli gerinc nyugati oldalán???) még legalább harminc „új” medvét képes befogadni, nosza, nyélbe is ütötték az üzletet a svájciak, azzal, hogy további svíccer mackók is mehetnek majd a Királykő tövébe, ha úgy adódik. Vagyis immáron nyugodtan engedélyezhetik a berni állatpark medvéinek a szaporodást.
Hogy a lényeget el ne felejtsem, a berni Bärenpark Stiftung (Medvepark Alapítvány) évi 20 ezer svájci frankot fizet mindezért a román szervezetnek! Ugyanakkor vezetői meg annak örvendeznek, hogy a medvéket Romániában bármikor meglátogathatják, ha kedvük szottyan rá.
Hm, én, aki kockás nadrágos mackót fogok mindjárt foltozgatni, úgy érzem, ez kissé olyan, mintha elvitettem volna a (nemlétező) udvaromról a homokot Maliba, vagy Namíbiába, esetleg Nyugat-Szaharába, és most boldogan utalnék át egy kis pénzt afrikai partnereimnek, hogy jól vigyázzanak minden egyes homokszemre… De lehet, hogy rosszul látom. Ha valaki bármi másról szeretne meggyőzni, komment formájában próbálkozhat.
További kellemes szentivánéji vigadozást az év leghosszabb nappalán!
