Egy roppant segítőkész manó

Zoli apu és Mamó kezdi már látni, hogy kivel is van dolga. Ivadékkal megáldott ismerőseik szerint ez a helyzet majd egyre fokozódik. Na de kezdjük a legelején! Ja, ott semmiképpen sem kezdhetjük, mert senki sem emlékszik, hogy pontosan mikor is kezdődött. Talán egy hétköznapon, ami Morzsi megléte óta már hálistennek nem olyan, mint az előtte levő hétköznap…

Szóval tesz-vesz Mamó nagy nyugodtan (vagy inkább bágyadtan) a konyhában, abban a tudatban, hogy Morzsira épp a papája vigyáz a nappaliban. Zoli a nappaliban pedig abban a tudatban van … hogy egy belga fenegyerekekből álló csapat komoly első megmászást hajtott végre a Baffin szigeten… Morzsika meg abban a tudatban van, hogy Mamónak segíteni kell, mert már nagyon régen nem pakolt semmit, sem ki, sem be a kis szobában lévő ruhásszekrénybe.

Csakhogy Morzsi azt már nem tudja, mit tehetne be a három kihúzható alsó fiókba. De annyira szeretne segíteni, hogy megoldja a helyzetet, bármi is legyen. Ha nem tud mit betenni a szekrénybe, hát akkor majd inkább KIVESZ valamit belőle. Mondjuk a középső fiókból. Mi is ez a piros? Egy pár zokni. Nem érdekes. Namármost, ami Morzsinak nem érdekes, azt már hét hónapos kora óta laza mozdulattal félre dobja. Mamó úgy tudja irigyelni ezért a nagyvonalú mozdulatért (kivéve szombat délután, mikor Morzsi nem találta érdekesnek a saját vadiúj rajzfilmfigurás tálacskáját és olyan laza mozdulattal ejtette földre az etetőszékből, hogy nyomban kettétört, pedig törhetetlen bakelitféléből készült, egyedi példányként árulták és ennek megfelelő ára is volt).

Vissza a szekrényhez, ahol Morzsiból már csak egy fenék és két láb látszik ki. De a lila zokni sem érdekes, azt is félredobja. Aztán a fehér zoknikat is. A csodába, hogy a feketékben sincs semmi vicces, le velük! (A sarokba.) Aztán amikor már nem sok minden marad a fiókban, Morzsi rájön, hogy nem is ezt az unalmas fiókot kellett volna kipakolnia, hanem a felette lévőt. Csakhogy ez a fiók megakad félúton, és se ki, se be, ott billeg impozáns súlyával (kb. hét különféle színű fehérnemű, azaz rózsaszínnemű, kéknemű, pirosnemű, szürkenemű stb. van benne) De a csalódott Morzsi, aki nem is sejti, hogy mekkora súly eshetett volna rá, mit is úszott meg, átkapcsol a legalsó fiókra. Jöjjenek akkor a pizsamák!

Mamó közben nyugodtan tesz-vesz, spárgát főz Morzsinak. Ám hamarosan arra figyel fel, hogy egy segítőkész manó érkezik a konyhába, és valamit húz maga után. Morzsi megérkezett, de a hálózsákját is hozta magával, és azt rágcsálva ül le elégedetten a konyha kövére. Mamó most már felfogja, hogy Morzsi nem az apukájával múlatta az időt a nappaliban. De mire bekukkantana a hálószobába, ahol rosszat sejt találni, Morzsika már arrébb is hajította a hálózsákját a konyhában, és éppen igyekszik vissza a szobába. Másodperc alatt térül-fordul, és máris a halványzöld békás pokróckájával a kezében üldögél a konyha padlóján. Mamó inkább főz tovább, majd este visszapakol a szekrénybe. Morzsi ma könnyen kiengeszteli, mert majdnem egy félkiló összeturmixolt spárgát (végre nem perui import, hanem német földeken termett!) habzsol be Mamó nagy-nagy örömére.

Nem ez az egyetlen eset, hogy a háztartást ez a segítőkész manó veszi kézbe. Morzsi múltkor apunak is segített. De ezek a hálátlan apukák valahogy nem veszik észre az ilyesmit! Zoli mentségére szóljon, hogy épp a Trierben vásárolt vadiúj CD-it hallgatta, mikor Morzsika arra járt és segített a számítógépet kikapcsolni. Igaz, hogy Zoli ezt épp nem tervezte, és nem is mentett előtte, de most már mindegy, a gép sikeresen ki lett kapcsolva. Mamó viszont csodálkozva nézte, hogy milyen pink színű karikát rágcsál elégedetten Morzsi. Mi lehet az? A választ csak Zoli tudta, mert hát az egyik aznap vásárolt lounge vagy progresszív zenei CD volt…

De olyan is volt már, hogy Mamó maga hívta meg Morzsit a fürdőszobába, segítséget kérve. A nagy-nagy feladat az lett volna, hogy megfürdessék a dzsungelből frissen érkezett állatokat. Most nem az afrikai államokban zajló forradalmak nyomán érkezőkre tessék gondolni, ne is csempészárura, hanem a Mikitől örökölt zebrát, csörgőkígyót, orrszarvút, tigrist, oroszlánt kellett volna megfürdetni. De valami lehet ezekkel az állatokkal. Miki mamája is elpanaszolta, hogy Mikifiú sosem játszott velük. Morzsika úgy dönt, hogy ő sem fog! Minden esetre határozott sivítással adja Mamó tudtára, hogy nem akar oroszlánt fürdetni, hanem ő maga akar fürödni!

És máris segítőkészen megkerüli a pelenkázó asztalt, és próbálja annak alsó polcáról kivonszolni a saját kék fürdőkádját. Mamó elámul, hogy a manó milyen jól emlékszik, mire is szolgál, és hol is van a kád… és szépen leöblíti az oroszlánt maga. Közben Morzsi vidáman pancsol a sárga kacsákkal, majd meglátja, hogy a babasampon is sárga palackban van, hurrá, ráadásul nincs is magasra helyezve... Majd felajánlja, hogy puszta kézzel kiüríti a kukát, de Mamó még az utolsó pillanatban elveszi onnan a kis kezecskét. Az emberiség nem értékeli ezeket a segítőkész manókat!

Sőt, Mamó olyannyira nem vevő a témára, hogy mikor ruhát tereget, akkor bepaterolja Morzsit apuhoz a szobába, rájuk csukja az ajtót, és magányosan, egyedül dolgozik inkább. Ennek az az előzménye, hogy Morzsi imádja a frissen mosott ruhákat kibányászni a ládából, és szanaszét kiteregetni őket a folyosón, a nagy szobában, a konyhában – a padlón! Ha pedig ezt nem engedik neki, akkor legalább a ruhák leszedésében hadd segíthessen! Amit Mamó már felterített a ruhaszárító állványra, azt Morzsi alulról még éppen el tudja kapni, és le tudja húzni, akár csíptetőstül, de adott esetben (ezt hívják vis majornak) akár egész állványostul.

De Morzsi nem adja fel soha, és ötletei nap mint nap egyre jobbak, egyre merészebbek. Fejecskéje pedig már felér az asztalig, már csak egy lépést kell hátrálnia, és jól látja a rengeteg kalózkincset, amit meg kéne az asztalról szerezni. Néha meg is szerzi, kizárólag a segítés szándékával. Mert ugye mi mást kereshetne a mosogatószer egy kis totyogó kezében? Egy olyan kis totyogó kezében, aki még nem tudja, hogy melyik a mosogatószeres palack alja, és melyik a teteje. Mamó már tudja, hogy ezt mielőbb meg kell tanítani, mert hiába törölgette fel a konyhapadlóra kiöntött zöld Palmolive mosogatószert, a padló annyira síkos lett, hogy fel kellett mosni. Ezért aztán egy délutánt ilyen mutogatós játékra szánt, mint például a „talpacska”, „állítsd talpra!”, „ez a talpa, ez meg a fedele” játék. Amit Morzsi nagyon élvez, csak még hajlamos elfelejteni. Mert olyan sok dolga van, segíteni kell a háztartásban!

Rettenetes nagy mókushorkolás

A rettenetes nagy mókushorkolás

Mamó mesét mond. Egy nehéz nap éjszakája (némi hátizsákos Morzsicipelős hegyegelés) után. Ja nem is, inkább egy nehéz éjszaka nehéz nappala elején. Igen, egy meglehetősen nehéz éjszaka után, amely során Morzsi letesztelte Zoli apu és Mamó tűrőképességét és saját hangerejének és kitartásának felső határát. Azazhogy a saját felső határát nem sikerült elérnie, mert a Mamóé ennél lennebb volt és negyed négy körül drasztikusabb módszerre váltva közbelépett. Nem áruljuk el e forradalmi módszer lényegét, mert nincs még kikísérletezve, azaz nincs még róla megbízható statisztika, mert Morzsi még ilyen éjszakaátordítósdit sosem játszott. Meg hát azt sem szeretnénk, hogy negyvenéves korában esetleg ránk terelődjön a feddő gyanú valami pszichoanalízist vezető professzor diványán.

Mamó egyetlen pozitív következtetést vont le a hosszúra sikeredett éjszakából: Morzsi rendkívül küzdőképes, és nem kell majd miatta aggódni, akkor sem, ha netán ő is hegymászásra adná a fejét. A ma hajnali előzményekből teljesen világos, hogy ha majd Morzsi egyszer rappelezés közben, egy hosszú nap végén, este hat után arra eszmélne, hogy rövid a kötél, és nincs hová kiszállni félúton a falba, és lógva marad, míg valaki segíteni is képes illető arra jár, nos akkor sincs gond: Morzsi olyan megátalkodott kitartással küzd és bömböl, hogy a szomszédos három svájci kanton, a közeli alaptábor, vagy épp a harmadik kecsua falu összes felnőtt lakosát fel tudja ébreszteni.

De most már nappal van, reggeli után, és lám, Morzsi elfáradt kissé. Már csak a kiságyban caplat fel-alá, végül pedig már ott is csak ül, és csak olyankor ugrik fel, amikor Mamó egy újabb érdekes tárgyat (például egy körömreszelőt) vesz elő. Mamó rövid időn belül feladja a körömreszelést, és bátran belekezd egy mesébe, aminek még ő sem tudja a végét. Csak mondja szépen az éppen kéznél, vagy pont most, lábnál levő, egyéveseknek való, állatos képeskönyv alapján.

A mese arról szól, hogy alszik a dzsungel, a szavanna, az esőerdő, a kárpáti fenyves minden nulla–négy lábú állata, ha már ezek a buta francia könyvszerkesztők nem a Zoli apu és a Zsolt tanár úr által kedvelt rendszertani osztályozás alapján állították össze a képeskönyvet. Ez a Mamó aztán tud halandzsázni, csupa nyitott szemű állatról próbálja a szemfüles Morzsival elhitetni, hogy mindenik alszik! Az oroszlán a könyvborítón igazából nem vigyorog, csak épp alig bír egy ásítást elfojtani. A koala majd kiejti karjaiból a faágat levelestül, a panda feje épp esik le a fáradságtól, a kenguru pedig a kisfiával együtt álmában és unalmában ugrál, de azt is egyre lassabban. A bölény álmában álldogál, a boa fára tekeredés közben félúton szenderedett el, a krokodil nyomban partra evickélés után szunnyadt el a homokban, a zebra pedig… Ja, a zebra kissé gyanús lehet, mert vígan áll mind a négy lábán, de Mamó elmagyarázza, hogy végül is a zebra csak egy Chanel-kosztümös furcsa ló (gyerekkorában tigris akart lenni, de még mindig nem dolgozta fel a kudarcélményt, hogy mégsem juthatott a táplálkozási piramis legfelső fokára), ezért úgy alszik, ahogyan a lovak, állva. Zoli a háttérbe szorult amatőr herpetológus és zebraszakértő kiégett sóhajtással igazat ad Mamónak, bár az arcát az olvasnivalója mögé rejti.

Mamó kitartóan lapozgatja Morzsi első állattani lexikonkáját. A buta gorilla csak úgy ülve bóbiskol, az álmosságtól vág ilyen buta képet, a zsiráf pedig félig ledőlve, mert a nyakának nem talált elég helyet. A teve a púpját pihenteti, az elefánt orra búsan lekonyul a fáradságtól, a pingvin pedig épp alvajár, ugyanis a nagy világos háttér ellenére ott most éjszaka van, nemrég kezdődött. A rénszarvas nehéz fejét majd’ a földig húzza súlyos agancsa, szegény épp a Mikulásról és a gürizésről néz egy szélesvásznú rénálmot. A medve viszont még mindig a barlangjában, immáron november óta. A vaddisznó is beletúrta magát az avarba, úgy szunnyadozik, csak a róka van ébren, de ő is csak azért, mert tudja, hogy a tyúkok hol alszanak, és ki akarja használni az időt.

De Morzsika talán inkább ne a rókáról vegyen példát, lapozzunk egyet gyorsan! Ó, mindjárt vége a könyvnek, még csak két oldal, de még akad azért példa, lám, itt a mókus, a lompos farkával betakarózva, olyan hangosan horkol, hogy zúg a bokor, zörög a haraszt, susog a pagony, be-bezörren a pagoda, a palota, a papilak és a paprikacsárda ablaka…

Utolsó oldal, hoppá, a bagoly, ez a sumák bagoly, hát nem ébren van?! Na, de nem lehet szegény baglyot hibáztatni, mert aludna ő szívesen, csak ez a borzasztó nagy mókushorkolás ne harsogna át a túlsó oldalról. Szegény bagoly, nagyra meredt szemekkel, rekedten küzd az éjszakákkal, meg a másnap délelőttökkel, de a hangos, rettenetes nagy mókushorkolástól nem bír elszunnyadni!

Zoli a mese e részénél elkezd hangosan prüszkölni, köhögni, fulladozni a kanapén. Ezzel tönkreteszi Mamó félórás munkáját, mert Morzsi ugye nem buta, és egyből rájön, hogy akkor mégsem kell csendben maradni! Máris talpon, máris nyűvi Mamót, hogy menjenek ablakkilincset rángatni (ez rejtélyes módon Morzsinak hét hónapos kora óta a mással nem helyettesíthető, kedvenc tevékenysége). 

Mamó tehát kiemeli Morzsit a kiságyból, hátha a fürdőszobaajtó és erkélyablak között lerótt további pár kilométer segít a rettenetes mókushorkolás ellenére a szegény kimerült bagolynak. Morzsi szorgalmasan szakérti a szobában szanaszét hagyott tárgyakat, míg végre tényleg elálmosodik és vissza lehet csempészni az ágyába, nehogy lekésse a nem mindennapi mókushorkolást.

Mihelyt Morzsi csatlakozik a mókusokhoz Mamó leül megírni megmaradt hűséges olvasóinak e rendkívüli, alighanem leginkább freudi értelmezéssel megközelíthető mesét. Csodák csodája, még a szeme lekoppanása előtt sikerül befejezni, de most már Mamó is zuhan az ágyba, és tulajdonképpen akár ágyút is elsüthetnek mellette a mókusok…

(2011. április 23.)